Begina
Régóta készülök írni a begináról, erről a magyarul (?) meglehetősen hülyén hangzó németalföldi jellegzetességről, ami, hát igen, a nőknek van, vagy hát inkább csak volt…
Hol volt, hol nem volt, a XIII. századi németalföldi városokban gondoltak egy nagyot a magányos lányok és (özvegy)asszonyok - a gyakori háborúk miatt alig akadt legény a gáton -, és unalmuk elúzésére, vallásos buzgalmuk kiélésére, jótékony hajlamaik kielégítésére közösségeket alapítottak, amelyek a máig tisztázatlan eredetű begina (hollandul: begijnhof) nevet viselik. A beginák hasonlítanak a zárdákhoz, de legalább annyira különböznek is tőlük: tagjaik szegénységi fogadalmat tettek, de nem kötelezték el magukat egy életre Isten szolgálata mellett. Visszatérhettek a világi életbe, vagyonukról, ha volt, nem kellett lemondaniuk, de a megélhetésükhöz valót saját maguknak kellett előteremteniük. A begina közösség templomot, aztán az idős, beteg testvérek ápolására kórházat épített, köréjük pedig apró, földszintes lakóházakat, veteményes kerttel - ez a fallal körülvett apró város a városban, már ahol épen megmaradt, és szerencsére sokhelyütt megmaradt, a mai németalföldi és flamand települések nevezetessége. Híres a leuveni, a brugge-i, a mecheleni, a brüsszeli Begijnhof, és a kortrijki is, amit tegnap láttunk, és sok másikhoz hasonlóan az Unesco a világörökség részének nyilvánította. Itt a képek róla.
És ha már világörökség, mutatok két képet arról az Enamei Romkertről, amelyet a Belga Királyság ugyancsak föl kíván vetetni az Unesco listájára.
Valaha itt vár állott, méghozzá a XI. században, aztán apátság, most kőhalom. A francia forradalmárok lerombolták és fölgyújtották, de előtte még hazaszállították, értsd ellopták az értékeket, a maradványokat meg most a régészek ápolgatják. Megjegyzem, Németalföldnek olyan lehetett a francia forradalom, mint nekünk a tatárdúlás… Itt van ez a Villers-i apátság, amelynek égbe kiáltó falai még itt-ott mutatják az egykori monumentalitást, meg a pusztítást.