Európában

Ezzel a szörnyűséges belgiumi vonatbalesettel kapcsolatban elmesélem, hogy én is (majdnem) minden reggel arról a leuveni vasútállomásról, és abban az időben indulok munkába, ahonnan és amikor a Leuven-’s Gravenbrakel útvonalon közlekedő, hétfőn szerencsétlenül járt vonat. Szoktam is látni, amikor begördül az állomásra, fölszállnak rá az utasok, füttyent a masiniszta, és meglódul a mozdony. A baleset óta alig van utas, aki bármely szerelvény első kocsijába igyekszik; elképzelem azt a majd’ háromszáz embert, aki át- és túlélte a szerencsétlenséget: elfelejtik-e a valaha az ütközés fülsiketítő zaját, a szétszóródott emberi testrészeket, a segélykiáltásokat, a jajgatást…

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a potenciális felelősök egymásra mutogatnak. A vasút vezetői a kormányra, amiért elmulasztott a vasútbiztonság fejlesztésébe invesztálni, a kormány Európára, amely elkésett az összeurópai biztonsági előírások kidolgozásával, a mozdonyvezetők meg a vasúttársaságra, amiért túl nagy terhet rak rájuk és állandó stresszben élnek.

És mi, utasok? Kire, kinek panaszkodjunk?  

Ezt a bejegyzést 2010 02 17 20:34-kor küldték be és a következő kategóriákban található: Nincs kategorizálva. Minden hozzászólást követhetsz RSS 2.0 feeden keresztül. Hozzászólhatsz, vagy küldhetsz visszajelzést a saját oldaladról.