You and Us = Ők és Mi
Z. és barátai mostanában állásinterjúkra járnak, illetve pályáznak. Járni ugyebár csak pályázás után lehet, vagyis azt hívják föl és be interjúra, aki kellőképpen impozáns életrajzot és motivációs levelet mutat be a NAGYNEVŰNEK. (Ehelyütt sietek mindjárt leszögezni, hogy az alábbiakban valóban nagynevű multikról, konzultációs cégekről, befektetési bankokról, tekintélyes nemzetközi intézményekről lesz szó.) Az egy, két, három diploma és az egy, két, három idegennyelv tudás csak ahhoz elég, hogy a jelentkező pályázatába legalább belenézzen a vállalat erre tartott személyzetise. (Z. egyik tanára, mellesleg egy világcég volt vezető HR-ese, azzal készítette föl az életre tanítványait, hogy közölte velük: a CV-t és a kísérőlevelet csak azért olvassák el gondosan a személyzetisek, hogy hibát találjanak bennük, és egy könnyű mozdulattal kidobhassák a szemétvödörbe. Tehát, gyerekek, mondta a tanár úr, csak pontosan, szépen… )
A NAGYNEVŰEK a végzős 22-23 évesek között olyanokat keresnek, akik kellő “szakmai tapasztalattal” rendelkeznek. Vagyis azok reménykedhetnek interjúban, majd állásajánlatban, akik két, de inkább három vagy négy, lehetőleg NAGYNEVŰ munkahelyen már megfordultak, és dolgoztak. Z. és barátai így aztán nem is állásra, hanem szakmai gyakorlatra jelentkeznek, mivel egyetemista éveik alatt elkövették azt a súlyos és helyrehozhatatlan hibát, hogy a vakációkat bulizással és semmittevéssel töltötték.
A szakmai gyakorlatot - amely a legtöbb cégnél kvázi ingyenmunka - azonban nem adják ám ingyen! Majdnem olyan szigorú vizsgákon kell megfelelni, mint egy teljes állás elnyeréséhez. Három interjún csak a gyengébbeknél kell túljutni, az IGAZÁN NAGYNEVŰEK ennél többet követelnek. A leuveni Vlerick Business School, amelynek Master’s és MBA kurzusait Európa legjobbjai között emlegetik, a londoni City-be küldte pénzügy szakos hallgatóit, fedeznék föl maguknak az ottani munkalehetőségeket. Az iskolával szerződésben álló Morgan Stanley-nél fogadták a brilliáns agyú fiatalokat szeretettel, és a “Guys, no hiring, just firing!” (Gyerekek, nincs felvétel, csak elbocsátás!) felkiáltással. Egy híres konzultációs cég első interjújának bevezető szakasza a jelentkező szakmai múltjának kivesézéséből és intelligencia tesztekből áll (lásd a napokban publikált találós kérdésünket), majd gyenge levezetésként jön két esettanulmány helyben történő, és az interjúvoló szándékos akadékoskodása mellett megvalósuló megtárgyalása. Ha a pályázó megfelelt, behívják a második fordulóra… Ne tévedjünk, még mindig szakmai gyakorlatról van szó! Van olyan NAGYNEVŰ konzultációs cég, amely arról hírhedt ezek között a több nyugat-európai egyetemet megjárt, és több nyelven beszélő fiatalok között, hogy oda még soha senkit nem hívtak be interjúra… Ami nyilvánvalóan túlzás, de finoman érzékelteti a bekerülés nehézségeit.
A svájci székhelyű UBS bank fizetési listájára - ha valaki nem látta volna a reklámot: “You and Us = UBS” - kilenc, ismétlem kilenc interjút leküzdve lehet fölkerülni. Ebből hármat három különböző városban kell abszolválni: Londonban angolul, Frankfurtban németül, Genfben franciául zajlik a kérdezz-felelek. És láss csodát, Z. egyik barátjának a barátja végigcsinálta! Aztán pár hétre rá kapta a kijózanító telefont: Sorry, beütött a krach, most nem tudjuk fölvenni. Igaz, ez tegnap volt, a válság kirobbanásának hónapjaiban. De a kilenc fordulóért cserébe a UBS legalább állást kínál, nem gyakorlatot.
Utóirat: T. egyik francia évfolyamtársa, aki szintén pályázgat ide-oda, minden elutasító levélre válaszol. Csak ennyit ír: Kapjátok be!