Kézfogós kérdés
Most, hogy életbe lépett az EU Lisszaboni Szerződése, és a bonyolultan működő unióban minden egycsapásra egyszerűbb, érthetőbb, és világosabb lett (öhöm, öhöm…), azon gondolkodtak erősen Madridban és Brüsszelben, hogy ha Obama elnök május végén a szokásos EU-USA csúcsra Európába érkezik, ki szorítsa meg a kezét először: a soros EU-elnök Zapatero spanyol miniszterelnök, vagy a nem soros, de EU-elnök Herman van Rompuy. A dilemmára, jelentem, sikerült európai megoldást találni: a madiridi csúcson ugyan Zapatero jattol először Obamával (ő a házigazda), ám Van Rompuy ül majd vele szemben a tárgyalóasztalnál (ő képviseli az EU-t a nemzetközi színtéren).
Ez utóbbi, mármint a nemzetközi kapcsolatok ápolása, több magasrangú tisztségviselőnek is a feladatköre: Van Rompuy mellett az EU külügyi főmegbizottjáé, Cathy Ashtoné, de beleszól a soros elnökséget adó ország külügyminisztere, és akad dolga a külkapcsolatokkal Barroso bizottsági elnöknek is. Úgyhogy Kissinger sokat emlegetett kérdésére - “kit hívjak föl, ha Európával akarok beszélni?” - ma sem könnyű válaszolni… Hozzáteszem az igazság kedvéért, hogy hiteles források szerint Kissinger sose kérdezett ilyet.
Annál jobb.